RoHS

Az Európai Parlament és Tanács 2003 január 23-án életbe léptetett 2002/95/EC rendelkezése, amely az EU tagországait arra utasítja, hogy 2006 július 1-je után ezt az irányelvet törvényes követelménnyé tegyék. Célja, hat anyag használatának korlátozása az elektromos és elektronikus berendezésekben (EEE, vagyis Electrical and Electronic Equipment), az emberi egészség és a környezet védelmének érdekében. Azóta a RoHS irányelv előírásai módosultak, a 2002/95/EC rendelkezés időközben meg is szünt.

A 2011/65/EU direktíva a hat veszélyes anyag korlátozását megtartotta:
Kadmium (Cd)
Ólom (Pb)
Higany (Hg)
Hat vegyértékű króm (Cr6+)
Polibrómozott bifenil (PBB-égéskésleltető)
Polibrómozott difeniléter (PBDE-égéskésleltető)

Az (EU)2015/863 direktíva a meglévő hatos listát kibővítette négy újabb veszélyes anyaggal. Ez a korlátozás 2019 július 22-től lépett életbe:
bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP)
benzil-butil-ftalát (BBP)
dibutil-ftalát (DBP)
diizobutil-ftalát (DIBP)

A tíz veszélyes anyag koncentrációját maximalizálták egységesen 0,1%-ra (1000 ppm), kivéve a kadmiumot, amelyre szigorúbb, 0,01% (100 ppm) a határérték.

A fenti maximális koncentrációs (tömegszázalék) értékek minden egyes homogén anyagra érvényesek, nem pedig egy termékre vagy egy részre. A homogén anyag olyan egységes összetételű anyagot jelent, amely nem különíthető el mechanikailag különböző anyagokká.

Bár a RoHS az EU irányelve, az EU-n kívüli EEE gyártóknak is be kell tartaniuk, ha az általuk gyártott terméket az EU egyik tagállamába exportálják.