PVC

A legelterjedtebb szigetelő anyag. Vinil-klorid, vagyis monoklór-etilén polimerizációjával, olcsón állítják elő. Jól feldolgozható, hajlékony, kedvezőek a villamos tulajdonságai, kémiailag ellenálló, hosszú az élettartama. Hőre lágyuló, olvadáspontja 120-130 °C, éghető és önkioltó.

A hőmérséklet emelkedése során, a PVC kábel- vagy érszigetelésben lévő összetevők (adalékanyagok) lebomlása során, egy sor reakciós termék képződik, amely füst, vagy gáz formájában szabadul fel. A klórgáz, az ammóniák, és hidrogéncianid mérgezőek és még a tűztől távolabb is károkat okozhatnak a gépészeti berendezésekben, elektromos szerkezetekben. A levegő nedvességtartalmával, vagy akár a tűzoltóvízzel, agresszív savakat alkotnak, amely roncsolhatja a betont, az épület acélszerkezetét.

Ismeretes, hogy a PVC-t csak hőstabilizátorokkal együtt lehet feldolgozni, melyekből az évek során számos rendszert fejlesztettek ki. Régóta használják az ólom alapú stabilizátorokat, szerte az egész világon. Az ólomstabilizátorok egyeduralma, az egyre sürgetőbb intézkedések miatt, az egész világon alapvetően meg fog változni. Az EU PVC ipara, állami szabályozásokkal, kötelezettséget vállalt az ólomstabilizátorok helyettesítésére 2010-ig, 2015-ig pedig a teljes mennyiség kiváltására. Ezzel összhangban született 2003-ban, az Unió RoHS irányelve.

Bel- és kültéren előszeretettel használják, annak ellenére, hogy nem halogénmentes.